1.rész

 -Maradj itt,én mindjárt hozok valami piát-hajolt hozzám közelebb Wendy,hogy a dübörgő zenétől,halljam amit mond.Bólintottam és már el is tűnt a tömegben.Ismerős hangot hallottam a hátam mögül.Reflexből tettem egy 180°-os fordulatot,és ha nem lett volna akkora tömeg,talán hanyatt is estem volna,mert frontálisan ütköztem egy iszonyú magas emberrel.Összeszedtem magam és fenéztem.A magas srác,már haladt volna tovább de a tömeg miatt,csak egyhelyben toporgott és igyekezett utat törni.Mellkasa eltakarta a látokörömet így sokáig a fehér pólóját bámultam,amin keresztül láthatóvá vált hasizma.Lépett egyet.Hatalmas lába belepte a jobb lábam,és súlyával rá is nehezedett
 -Aú,az a lábam!-igyekeztem hangos lenni,de nem hallotta,így egy egyszerű mozdulattal,megfogtam két vállát és arrébb löktem.Elcsodálkoztam,mikor kishíjján hanyatt esett,de sejtettem,hogy gyengeségében a pia is közre játszott.Ő is csak a tömegnek köszönhette talpon maradtát.Döbbent arca egyenesen az enyémre irányult.Egyik kezével oldalra fésülte fürtjeit,ami a lökésemkor a szemébe hullott.Közelebb lépett hozzám.Nem mondott semmit,de láttam,hogy nem hagyja annyiban.Közelebbléptével elfogott a félelem.Azt kívántam bár ne löktem volna el.Egy ilyen magas,izmos srác,akiből ráadásul dől a piaszag...
 -Rá...ráléptél a lábamra...-dadogtam.Erőt vettem magamon és felnéztem egyenesen a szemébe.Meglepődtem mikor hirtelen elvigyorodott.Éreztem,ahogy arcom egyre jobban elvörösödik.Nem tudtam elképzelni,hogy miért vigyorog rám
 -Bocsi...véletlen volt-Olvastam le a szájáról,hisz a hangos zene mellett esélyem se lett volna hallani halk szavait.Erre a mindössze pár szóra hagyta abba a mosolygás-Még találkozunk-mondta és elment mellettem,majd eltűnt a tömegben.

Miért vigyorgott így rám?Talán csak nem józan...
De mi az,hogy még találkozunk?!Itt?Ebben a hatalmas tömegben?

Megugrottam,mikor hirtelen valaki hátulról a vállamra tette a kezét.Egy gyors mozdulatal megfordultam,és visszazökkentem a valóságba.Wendy állt mögöttem,két pohárral
 -Bocsi,hogy sokáig tartott,de alig lehet elférni...-mondta hangosan.Beharaptam a szám,mikor a tömegből megláttam kimagasodni Őt!Nem haladt sokat azóta...-Ez így nem is jó...szerintem menjünk!-jött közelebb Wendy
 -Nem!-vágtam rá.Döbbenetet észleltem a tekintetében.Tudtam,hogy ideje magyarázkodnom...-Szerintem...jó a buli..Öhm...maradjunk még...Szóval...én most...elmegyek mosdóba-nem mertem Wendy szemébe nézni,de láttam magam előtt az arckifejezését...nos,igen...látomásom nem volt túl meggyőző...

Elindultam a tömegbe.Ledermedtem,mikor valaki megragadta a derekamat hátulról
 -Szia...-mormogta az ismerős hang a fülembe.Lábam a földbe gyökerezett és kirázott a hideg-Mondtam,hogy még találkozunk...-ekkor vált teljesen világossá számomra,hogy ki is áll mögöttem.Lassan megfordultam
 -Sz...szia-néztem rá föl
 -Érdekel a neved!-jelentette ki
 -Alexis...-nyögtem ki
 -Harry-nyújtotta a kezét,másik kezével meg megigazította a haját.Pár pillanat kínos csend következett
 -Ne haragudj most megyek!-mondtam hirtelen,majd hátat fordítva neki,otthagytam.A tömegbe tolongva eljutottam a vécéig.Bementem.Megálltam a csap fölött lévő,nagy tükör előtt.Egy ideig csak néztem magam.Gondolataim Harryn jártak.

***
Kijöttem a fürdőből és fáradtan dőltem végig az ágyon.Magam elé vettem a laptopom és a neten kezdtem keresgélni...nos Harry után.De esélyem se volt megtalálni,mert a földön annyi,de annyi Harry van és a pechem az,hogy nem tudom a vezeték nevét.Egy reménytelen sóhajjal hajtottam le a gépem tetejét.Betakaróztam és Harry csillogó zöld szeme lebegett előttem.